2015. június 10. 10:30 - franyokriszta

Csínom Palkó

_edv5946_resize.jpgA színház a színházban konstrukciójú darabok szinte virágkorukat élik, a kulisszák mögé betekintős betétek sem ismeretlenek már az edzett néző előtt - na de hogy mindez egy EU-s pályázatra készülő előadás próbáit takarja, kulturális főmuftival, érzelmi viharokkal és "magyar a magyar ellen", "csatákat nyertünk, de a szabadságharcainkat mindig elvesztettük" problematikával fűszerezve, ebben újító a Csínom Palkó!

Egy nyugdíjas "nagyasszonyok", egy középgeneráció és a lelkes, ám annál tapasztalatlanabb egyetemi színésztanoncok koprodukciójában születő előadás szétzilált próbáján járunk. Szétzilált, ugyanis egy szereplő helyére már amúgy is be kell ugrania a rendezőnek, de közben folyamatosan konfliktusa van a "kapocs-karaktert" alakító kollégával, a házasságra készülő párocska női tagját komoly kísértés környékezi, a dívák is egymáson köszörülik a nyelvüket, és Csínomék még azt sem tudják, mi az a lóding. Aztán még az EU-s kulturális megbízottja (Bardóczy Attila) és _edv6647_resize.jpgizgága tolmácsa (Oláh Tibor) is betoppannak, hogy megtudakolják, hogyan is sugározza a nemzeti összetartozást, kultúrkincseket és az EU-s értékeket egy olyan darab, amiben magyar küzd osztrák-magyar ellen. Mert hát közben zajlik a Csínom Palkó is, két szökött fenegyerekkel, Palkóval és Jankóval a középpontban, akik felcsapnak kurucnak Béri Balogh Ádám csapatába, a Rákóczi-szabadságharc közepette. Velük tart a kocsmárosné meg a lánya is, aki, hogy, hogy nem, pont beleszeret Palkóba, és viszont. Közben csűri-csavarja nekünk a szálakat a kor kaméleonja, Rosta-Piperec őméltósága, a kuruc oldal álarcváltó kémje, akinek persze egyetlen leánya, Éduska (Lévai Enikő) Bérink szíve szerelme. Kurucaink kifundálják, hogy Béri is álruhát ölt, így bejuthat Koháry uraságomék (Péter Richárd) várába, mérnökként kifürkészheti az erődítmény gyenge pontjait, aztán egy csapásra eldöntheti ezzel a háborút. Csakhogy a trükk balul sül el, Kucug (Dézsy Szabó Gábor) árulásának köszönhetően, Jankó, Éduska és Rosta fogságba esnek. _edv6768_resize.jpgDe szerencsére Koháryné szobalánya, Zsuzsi is kuruc a lelkében, így helyet cserél Jankóval, majd a kurucok egy huszáros ostrommal csak beveszik Edelényt, és összeütközhet a jelen afelett, hogy egy zenés darabnak muszáj-e nagy vidám finálét csapni, vagy ki kell vetülnie a teljes történelmi múltnak, és egy nemzetsiratóval zárni a történetet? Miután elhangzik az a bűvös mondat, hogy "Ne legyen itt is magyar a magyar ellen", minden megoldódik.

feri.jpgA körülrajongott, nők bálványa rendezőt, Ferit Szabó P. Szilveszter testesítette meg. Civilben aránylag jól kezeli a társulatát, megoldja a köztük feszülő ellentéteket, de saját idegrendszerének és konfliktusainak már jóval kevésbé a barátja, ha úgy adódik, akár el is menekülne előlük. Béri Balogh Ádámja is hasonló mentalitású karakter, a pozitív jellemjegyeket tekintve: az idealizált-ideális, hidegfejű vezető, akinek a génjeibe van kódolva, hogy győzelemre vezesse a csapatát. De míg Ádám kitart a szerelemben egyetlen Éduskája mellett, addig Feri képes lenne gátlástalanul olyan trófeákat is begyűjteni, amikhez nincs joga, lenézve közben a mások számára fontos értékeket.

palko.JPGKerényi Miklós Máté színitanonc karaktere Ákos: egy jólelkű, naiv, lassú víz partot mos szerelmes figura, akit csak Imola érdekel, és csakis vőlegényi pozíciója veszélyeztetése esetén derülhet ki, hogy bizony ebben a nyikhaj kölyökben is van düh és határozottság! Palkója már sokkal eszesebb, leleményesebb férfi, aki nincs híján a fifikának sem. Hazafias érzülete mellett tökéletesen megfér a szerelmes szív is, és még a testvéréhez fűződő viszonya is példaértékű, mégsem megy a „történelmi tettek” rovására. Nála külön öröm, hogy Román Sándor volt a koreográfus – egyszerűen jó Mátét nézni, ahogy az elképesztően bonyolult mozdulatokat játszi könnyedséggel adja át.

janko.jpgGömöri András Máté Csínom Jankóként az a mesebeli jóvágású, bátor, de egyszerű parasztlegény, mindenféle negatív felhang nélkül. De nem is probléma, hogy lassabban forognak a kerekei – mindig van körülötte valaki (általában a bátyja), akinek a fejében megszületik a világmegváltó gondolat, ő pedig tökéletesen tud alkalmazkodni hozzá, a kivitelezésben nincs hiba. Humorára nem lehet panasz, kiskölykös hisztikkel, nyafogásokkal gyakorta rohamozza a rekeszizmokat, és a mozgása is kellemes látvány.

kati.jpgDancs Annamari szintén két hangsúlyosabb karaktert formál meg: Imolája a „vidéki lány”, aki a színészetnek köszönhetően most került fel a fővárosba, és még könnyű elcsavarni az amúgy szerelmes fejét a jó szóra, dicséretre álmodozó kislánynak. Katija ellenben egy sokkal talpraesettebb teremtés, a tipikus kocsmai fehérnép: nagyszájú, bátor, bárkivel elcicázó, aranyszívű cselédlány, akire rátalál a szerelem Palkó személyében. Ennek örömére egy szívbemarkolóan gyönyörű duettet adnak elő, de persze jut nekik akrobatikus elemekkel tűzdelt kettős is.

orzse.jpgKati édesanyját, Örzsét Oszvald Marika alakítja, és hát a Kati-alma nem esett messze az Örzse-fától! Hiszen ez a nő is egy kotnyeles, szeretetre méltó, tűzről pattant figura, akinek életcélja jól tartani a kurucokat, pláne, ha az adózási problémái helyrejönnek. A színészi megfelelője pedig Marika, aki ugyan küzd némi magánéleti, és ebből kifolyólag összeférhetetlenségi problémával a Tyukodi pajtást alakító Kárlóval (Faragó András), de ez nem csorbítja általános derűjét, minden lében kanálságát, remek humorát.

piperec.jpgNagyszerű karaktert kapott Csere László is: a folyton álruhát öltő (hol mézeskalács árus, hol báró), kedélyes és ravasz Piperec, avagy Rosta bácsi gúnyájába bújhatott. Az élesszemű kém szinte bármilyen helyzetből ki tudja vágni magát, csak az érzelmekre félvak szegény: az Éduska és Ádám között bimbózó románcról csak véletlenül szerez tudomást, de ezt is a szokott derűvel veszi. És bár kicsit érthetetlen, mit keresett a Rákóczi-szabadságharc alatt Magyarországon a charleston és a szamba, de Csere utánozhatatlanul remek mozgáskultúrájának hála erre az apró kis kérdőjelre nem is gondolunk.

otto.jpgHa nem tudtam volna, hogy Sipos Imre harmadik előadásával gazdagítja a társulatot, azt hittem volna, oszlopos tagja a Nagymező utcának. Két erős karakter kapcsolódik hozzá, akik egymással folyamatos kölcsönhatásban állnak: Förgeteg, a magányos betyár, aki egyik oldalhoz sem hajlandó állni, bár lelkében mégis kuruc talán. Az ő kellemetlen feladata rávilágítani a történelmi előzményekre, utóéletre. Kellemetlen feladat – Ottó számára, aki a hivatalos méregzsák, már csak a hupikék szín hiányzik ahhoz, hogy ő alakíthassa Dulifulit. Főleg Ferivel szeret összezördülni – és nem mindig ok nélkül. Kettejük párbaja végigkíséri a keretjátékot, sokkal igazibb élettel megtöltve talán, mint a többi kiegészítés együttesen.

kallay.jpgBár el kell ismerni a primadonnák is bőven tesznek érte, hogy még nagyobb súlyt kapjon a jelen. Talán Kállay Borinak jutott a legtöbb „civil” jelenet: a dáma, aki lelkében még mindig megmaradt húszévesnek, ezért bátran flörtöl Ferivel, boldog-boldogtalannal, allűrjei is vannak bőven, és automatikusan középpontba tudja tolni magát.leho.jpg Koháryné Laurája is hasonló karakter, a férjének folyton panaszkodó, különben meg mulatságfanatikus osztrák nagyasszony. Aki persze mindig harcban áll a szobalánnyal, a kategorikusan „Suzy”-nak hívott Zsuzsival – Lehoczky Zsuzsával. Mert a cseléd nem hajlik ám olyan könnyen az úrnő szeszélyei előtt, ellenben nagy szeretettel állít elé görbe tükröt. Ez a cicaharc jellemzi a kettőst „civilben” is, ahol Zsuzsika szeret elgyönyörködni a múlt szépségeiben, küzd a poénjaiért, és metsző szarkazmussal teszi helyre Borikát.

j.JPGFurcsa eledel a Csínom Palkó: remek humorral kombinált, de kissé súlytalanná, kiüresedővé váló történet, mintha a két idősík a harmonikus egymás mellett élés érdekében szükségszerűen kioltaná kissé egymást. De fűszernek ott vannak a vérpezsdítő táncok, a hatalmas, komoly szereplési feladattal ellátott tánc- és énekkar, nem kevés gyönyörű muzsika, és a kíváncsi szomjat oltó kulisszák mögé való bepillantás. Így hát lehet némi megfoghatatlan hiányérzetünk, de mégsem esik nehezünkre egyetérteni az utolsó poénnal, a tapsrend alatt az ereszkedő vasfüggöny előtt ellejtő Király Anna ügyelőnő közönséghez intézett instrukciójával: „Tapsol, nem lazsál!”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://esszineszbenne.blog.hu/api/trackback/id/tr147529388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása